Vasárnap
Még mindig anyák napja előtt, konkrétabban a munka ünnepét ülve szántom a sorokat, megy az eke, szaporodik a barázda… Új irodámba úgy betűz a nap a zsalugátereken keresztül is, hogy az ugaron haladva sem főhetnék jobban. De észbe kapok nyomban, még mielőtt igen megsajnálnám magam: jaj, de jó is nekem, hogy én nem az ismert Illyés-verset élem, hanem éppen fordítva: … mintha a tengerszéles határ szántódna készre, megy a tollam (kurzorom) sorról sorra.
